Szeretném

„De erősebbek vagyunk gyönge életünknél…”
(József Attila: Imádság megfáradtaknak)

Szeretném

Létet lehelt a Mindenség
belém, lassan kék lett az ég,
parányi lábam színeket
rúg-kapált pitypang pihéin
s mindenfelé bimbó feslett…
Földút… pásztortáska ballag
szívlevélkék megdobbannak,
ezüst-kör-csillag virága
fény, s pipacs bádog-bibéje
fekete tóban. Hiába
szívgumóban a földrengés…
bántó szavak szigete öl…
átkozottan kővé váltam.

metszett venyige
tetovált ige
földbe szorult mag
már soha se hajt

Szégyen-bogáncs lila boglya
tép… kapaszkodik alkonyba.
Teraszunkon többször költött
feketerigó, ő is el-
hagyott… álomkristály törött.

vízcseppek gyöngye
életem gyönge
éveim bugyra
könnyedén puha

A lélek
erősebb, mint fán a kéreg
körömmel körült gyökérzet.
Lélek súlya, távozása
bizonytalan, sejtelem ten-
gerén bizonytalan bárka
inog. Már meg nem fulladok!
És cölöptámasztott lényem
fehér szikla (halban ikra)
Szeretném: fordulna létem
varázsütéssel merészen
(föld alatt beporzó csoda-
mezei virág)… bűn nélkül
könyörgöm. Napjaim noha

iram-fogyóban
volt részem jóban:
szerelem, gyermek-
áldás nagy hóban

Élhettem. Köszönöm. Apró
gyönge testben páncél-lelkem
költöző madár lesz… Ámen.