Szeretnék az értelemre hatni

Írta: Lengyel János


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 110



Szeretnék az értelemre hatni

 

-Kezdjük rendhagyó módon, mutasd be magadat a saját szavaiddal!
-Kránitz Laura vagyok, Budapesten élek. A magánéletemről ennyit szeretnék elmondani.
Érdekel minden, ami művészettel kapcsolatos, és kiemelkedik az átlagból. Őszi lelkem van, mely álmodozó, merengő személyiségre utal. Szeretem a filozofikus gondolatokat, az élet értelmét boncolgató írásokat, az érzelmek megjelenítését. Nem törekszem a részletgazdag megjelenítésre. Verseim fő témái: gondolataim arról, hogyan látom a világot, milyen hatások érnek. Kérdésekre kérdésekkel válaszolok, örök kételkedő vagyok.
A facebookon a Kránitz Laura versei és gondolatai című oldalon összegyűjtöttem verseim nagy részét. A MA esti Lara-PHON oldal pedig a pársoros gondolataim gyűjtője.

- Mikor és miért kezdtél el írni? Mit jelent számodra az írás, az irodalom?
-Ötéves koromban már tudtam olvasni. Szüleim beírattak a Liszt Ferenc téren működő gyermekkönyvtárba. Az irodalom szeretete ekkor kezdődött. Válaszokat akartam ezernyi kérdésre, a saját gondolataim megfogalmazása által, talán ezért kezdtem el írni.
15 évesen már verseket írtam, de nem őriztem meg őket. Felkészületlennek tartottam magam, és az útkeresésem is kezdeti stádiumban volt.
Hosszú hallgatásomat egy másfél évig tartó betegség törte meg, jó értelemben, mert magamra találtam. Rövid, tömörített pár sorokkal kezdtem, és fokozatosan kialakult a saját stílusom, amit olvasói visszajelzések is igazolnak. Számomra az írás szükséges igény, megmérettetés. Az irodalom hatása személyiségformáló, változások, nyugalomteremtés, kikapcsolódás, elmélyülés, szórakozás, tartalomtól függően.

- Főként verseket írsz. Szerinted mi a költészet?
-A költészet nekem gondolatközlést jelent. A világról alkotott vélemény kifejezése, miközben igazodik az adott kor elvárásához, alkalmazkodik a különböző irányzatokhoz. Mindig befolyásolja valami, és egyben maga a költészet is befolyásol. Legalábbis azon embereket, akik rendszeresen olvasnak verseket.

-Mi a költészet napjainkban, van-e létjogosultsága, szerepe a társadalomban, mennyire van igény rá?
-A költészet napjainkban olyan, mint egy eklektikus irányzat, stílus-keveredések elegye. Létjogosultsága számomra egyértelmű. A társadalmi igény csakúgy, mint régen, egy szűk réteget érint. A kereskedelmi televíziózás felülírta az igényességet. Minden kor megteremti a maga igénytelenségét és felületes elvárásait. .Az emberek könnyed felüdülésre vágynak, nevetésre, izgalmakra, extrém helyzetekre.
Anno a vers, a líra eléggé közutálat tárgya volt, de ez a hozzáállás megváltozott. A fiatalok egy része megtalálta, a slam poetry, a rap, a prózavers és a musicalek népszerű dalszövegei által, a közeledést a kortárs és modern irodalom felé.
Úgy vélem, a fiatalok a saját korosztályuk alkotóit olvassák elsődlegesen, ill. az ismert költőket. Akit érdekel az irodalom, az tájékozódik a kortárs írók, költők világában, a teljesség igénye nélkül.
Amióta az informatika megjelent a hétköznapokban, úgy tűnik egyre nagyobb az igény a költészet irányában. Megjelent azonban egy lehúzó jelenség: több az író, mint az olvasó. Az egyén elvész ebben a nagy sokaságban. Énközéppontú lett a világ. Elsődleges az ÉN! A szponzorált világ letűnő jelenség.
Az irodalmi weboldalak és a FB irodalmi portálok megjelenése által lehetőséget kaptak az elismert írók mellett az ifjú tehetségek, és más korosztályú ismeretlen alkotók is. Így általában heti rendszerességgel valaki bekerül a hírfolyamomba. Egy alkotótól heti egy verset tudok odafigyeléssel befogadni és értékelni. A sok információ befogadhatatlan.

- Miért érezted, hogy másoknak is meg kell mutatnod az írásaidat? Sok ember ír, de nem mutatja meg senkinek, titkolja. Miért nem a fiókban őrizted, mi inspirált; az elismerés, a siker? De ennek vannak árnyoldalai, felkészültél az elutasításra is?
-Mindig is szerettem a figyelmet, úgy érzem, elég jól kommunikálok az emberekkel, ha nyitottak a személyiségemre. Több dolgot kipróbáltam, ami művészettel is kapcsolatos. Zongorázás, éneklés, balett (klasszikus, jazz), néptánc, jóga, chi-kung, tai-chi, és érdekelt a buddhizmus. Előadásokat hallgattam az alábbi témákban: buddhizmus, tantra, asztrológia, hermetika.
Hatások által építkezik a lélek. Fontos számomra, hogy más is érezze azt, amit közvetítek. Ez feloldja a test blokkját, tudatformálás történik abban a pillanatban. Értelmi és érzelmi hinta.
Szeretek hozzászólni mások megjelenéséhez még akkor is, ha nincs birtokomban a megfelelő irodalmi vagy egyéb ismeret. Ösztönből írok, és véleményezek. Kritikusi vénával születtem. Az idővonalamon, „nézőként kritikus szemmel” filmről, színházi előadásokról is írok.

-Milyen volt az első fogadtatás?
-Az első felolvasásom a Lilaköd könyves kávézóban történt. Párpercnyi hírnév, feszültségkeltés, figyelem-orientáltság által keletkezett adrenalin. Kellemes lelki mámor az általam megteremtett légkörben.

- Hogyan kezeled a kritikát?
-Az első bíráló kritikák kiborítottak. Fokozatosan váltam elfogadóvá. Jelenleg olyan 75%-os a feldolgozási szintem. Ha úgy érzem, építőjellegű, akkor változtatok, és elfogadó vagyok. A megalázó, földbe döngölő, tudatosan rosszindulatú véleményeket nem tolerálom. Semmilyen formában.
Tudom, az íráshoz nem elég a tehetség, szorgalom is kell hozzá, rendszeres képzés, és olyan közeg, ami segíti ezt a nehéz utat. Úgy látom, napjainkban nem csak az írás minősége számít. Kísérő jelenséggé vált a külsőségek általi megítélés. Fontos a körítés, a szerzőnek nem csak az alkotását, de önmagát is el kell tudnia adni. Sokszor a szó legszorosabb értelmében.

- Több internetes oldalon publikálsz, sőt néhol szerkesztő is vagy. Hol jelentél meg eddig, milyenek a szakmai és az olvasói visszajelzések?
-Írásaim rendszeresen megjelennek az alábbi fórumokon, és az általuk kiadott antológiákban: Litera-Túra Irodalmi Magazin, Gondola Kulturális Magazin, A Hetedik online irodalmi folyóirat, 7torony irodalmi magazin, Dokk független irodalmi kikötő, Lenolaj kulturális online műhely, Aposztróf kiadó, Literatúra virtuális tér, Térmozaik – minden ami művészet, Pesti Szabad Szalon, Porcelánszív irodalmi folyóirat, Láncolat irodalmi műhely, Éden- Művészeti Hálózat. Az Art’húr Irodalmi Kávéház például két riportot készített velem.
Két éve szerkesztő vagyok a Gondola Kulturális Magazinnál, ahol Ma esti pár soros meglátásaim heti egy alkalommal kerülnek közlésre. Játék a szavak értelmével, az irónia, a szarkazmus, az élcelődés, a filozófia, a humor és némi szkepticizmus által.
Tavaly egy antológiában két versem megjelent. A kiadó jelen volt a Könyvhéten is.
A visszajelzések verseim iránt mondhatni visszafogottak, de számomra fontos tényező a figyelem, mert erőt ad a folytatáshoz, a további alkotó munkához.

- Több antológiában is megjelentél, de eddig még nem jelent meg önálló köteted. Nem is szeretnél, nem próbálkoztál esetleg pályázni, vagy a magánkiadást?
-Jogos kérdés. Úgy gondolom, ha nem vagy ismert név, egy magánkiadás által nem válsz ismertté. Egy gyors számolás. Megrendelek kb. 100 db könyvet, mert így kedvezőbb az ár, ebből elajándékozok 30 darabot. A bemutatón mondjuk, 15 példány dedikált könyv eladásra kerül, mert aki eljött a kedvemért megtisztel a vásárlásával, de 55 db könyv sorsa még kétséges.
Ennek ellenére, a közeljövőben szeretnék megjelentetni egy verseskötetet. Két képzőművész ismerősöm már felajánlotta, hogy szívesen elkészíti az illusztrációkat, amit ezúttal is köszönök nekik.

- Gondolom, figyelemmel kíséred a magyar kortárs irodalom fő sodrát, a pályázatokat, láthatod, hogy milyen kemény kultúrharc folyik, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy új folyóiratok alapulnak, pályázatokat, ösztöndíjakat írnak ki. Neked mi a véleményed erről?
-A kérdés provokatív, mert nehéz erre őszintén válaszolni. Csak ismételni tudom magam, túl sok az író, kevés az olvasó. Folyóiratok születnek nap, mint nap, hogy melyiknek mekkora a jelentősége, azt nem az én tisztem eldönteni.
Számomra megtisztelő, ha egy folyóirat verseket kér tőlem. Van, aki kitart mellettem, és van, aki elvárásainak nem tudok megfelelni. Számos szakmai kiadványnál az a fő gond, hogy ugyanazon alkotókat ismerik el, és jelentetik meg, ezért egy idő után belterjessé válnak. Nem szeretnék erről más véleményt mondani.
A pályázati kiírásokat kedvelem, mert olyan témák kerülnek felszínre bennem, amihez addig nem volt affinitásom. A pályázatokra küldött verseimmel fél sikereket könyvelhetek el. Ösztöndíjra pályázhatok, de nem tudok dicsőségfalat felmutatni. Ismeretlen vagyok, így esélytelennek látom az elérését.

- Mi a mottód?
-Mottóm, ill. egy mondatba sűrített magamra vetített meglátásom: jelenleg nem tudok annyira jó lenni, hogy megfeleljek magamon kívül - bárki másnak- a költészet csodás világában.

-Mit szeretnél eljuttatni az olvasóidhoz?
-Szeretnék az értelemre és az érzelmekre hatni, legyen az vágy, vigasztalás, emelkedett állapot, a hétköznapok átélése, elmélkedő gondolatok tovább gondolása. Értékeljék a humort, az iróniát, mindent, amit adhatok, és ami vagyok.
A Laura név jelentése:
babérfa, babérkoszorú, dicsőség, győzelem, valamit mégis elértem.

-Köszönöm a beszélgetést! További sok sikert kívánok!

Lengyel János

Első közlésű versem


Kijelentések, kérdések

Lelkemben gyűrött hajnalok,
nem tudom, éppen hol vagyok.
Nem látom jól a fényeket,
bár hibátlan ésszel érvelek,
ma sem változott a kép.
Keresem egyre önmagam,
és a tegnapok szépét.
Nem látom hova léphetek,
összefolynak a kényszerek- miért?
Félem a nyirkos napokat,
őszben a ködfoltokat.
Kiáltanék, de nem lehet,
ilyen a csendes őrület?
Köröttem sorsom eltévedt,
semmibe vett, és elnézett -másfelé.
Mindig ugyanaz kavarog,
olyan, mint unalmas kottaalapok.

Magamra húzom mi bánt nagyon,
ma este már nem kell játszanom...

Nem első közlésű versek

ihlet összeolvasott írások alapján
véletlen egyezésekkel

nem is tudom, miért nem lehettem költő csak versíró
aki sírogat olykor valamit írogat magának magában
nem volt a családban olyan ember
aki a tudás fáját elültette volna bennem
vagy a kertben egy fára varázsolta volna
ha lepottyan elkapjam időben
és ha beköszönt a tél
fagyos szelek üzenetével
a pincénkben homokba takarva védve
addig nevelje
míg meggyökeredzik a lelkemben
és megírhatnám az élet mindennapjait
filozófiai mélységeket kutatva
magam és mások örömére ezáltal
mindig ez az elégedetlenség
nem elég hogy süt a Nap
és nap-nap után váltakozik a szürkeség
színes virágok pótolják a szerény élet egyhangúságát
hullámzó gondok takarója a bizonytalanság
megértések bukfenceznek egy csigalépcsőn a végtelenbe
ha nem tudsz úszni megfulladsz
esélyed a kapálózás
vajon a gyenge tudás eredménye
léteznek okosok szépek menők
őket ápolják az ismeretlenből feltörők
a horoszkóp is részlehajló
a hírek csatornája is vízfüggő
oda- visszaszámláz díjakat
mindegy hogy hosszú vagy rövid
a tehetség átjut ha néha billeg is
billog az persze nincs
túl kevés már az elásott kincs

még nem írtam meg amit akartam
de jó lenne (óhajtanám) ha valaki letakarna…
vagy engem akarna?
*


Kesergő…

Látod: többé már nem félek,
elengedtem mit reméltem.
Nem kergetek már több álmot,
addig élek, amíg látod.

Mindennap, ha haza érek,
körbevesznek állóképek.
Mit tehetek? -elfogadom,
amíg élek, otthon vagyok.

Nem várom már a holnapot,
bár ugyanaz a hold ragyog,
nem találom a csillagom,
ha nem élhetek, hát meghalok.

**
szimptómák

a csend félelme
fekete függöny mögé menekül
zárt ajtók ablakok
oxigén hiányos állapot
nincs menedék
nincs oltalom
védőszárnyak nélküli
magány
mi tiltott volt elszabadul
mérges szilánkja mélyre fúr
erőd bástyája átalakul

fakó bánatszínek lebegnek
torzított fényeket jeleznek
önámítás minden malaszt
zárt világod magadba tapaszt
**
vázlatok...

jin-jang
mint egy szimbolikus hangsúly
beterít
ha erre megyek arra hív
ki tudja
melyik a jó akarás atyja
ez alkalmi kaloda
és testem a foglya
semmi nem jó ha ellenérvek
-pofoznak- lásd mégis hiába

úgy tűnik én vagyok
magamnak az átka…