Szerethetetlen
Írta: Markovics Anita
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 178
szerethetetlen
megszoktam már, hogy engem nem lehet szeretni.
nem igazodok, tornasor van, kicsi vagyok hátul
és a kilókban, tincsekben mért testemből – rettenet –
hiába árul szeretetet ingyen.
s ha volna a
léleknek mértékegysége,
a bőr kipárolgó illatának vegyértéke,
a jóságnak ujjlenyomata,
véletlenül mind hozzám tartozna, miként a
nevem előtt a doktor, a kisasszony vagy az asszony,
mint igazolványomban a régi fénykép,
várom, hogy tekintetem valakire hasson,
de örökre isten hátsó farmerzsebében lapulok
szerethetetlennek lenni.