Szerelemünnep
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 469
Szerelemünnep
Én már csendes vagyok. Nem kívánok
ihajt és csillagokig törő táncot,
viharnak feszülő, kiáltó rivaldát.
De időnkénti emelkedettséget a
fáradt napok után, szelíd örömet,
hogy mosolyodban és illatodban
koptasson az isteni idő.
Aurádba engedj, érintsük is egymást
óvatos finomsággal, majd feledjük el
a világot, vad vért, veszett valót,
és ifjú szépségünk alattomos
elmúlását! Tegyük a szerelem
szédítően szép dolgait, mert csodát
keresek benned, kutatok ánizsos álmot,
vagány vágyódást, s vágyom álmod
dallamvarázsát! Futótűz szíved
szökkenését, forróságod reszkető,
csipkés csókját, ámulatos ájulásod
remegő izgalmát és édes kegyét!
S ha engedi a szigorú szabály és az
idióta idő, halott hétköznapokon is
keressen fel gyöngéd gondolatod,
hívjon öled ölelésre, s amikor
karjaimba hanyatlik lázas tested,
lássalak olyankor boldognak!
Nekünk is kell - túl a megalázott
éveken, csomó csalódáson és sok
szomorú ének ködös kérdőjelén -
a könnyed könnyezés simogató íze,
hogy számunkra is megadassék a
szürkeség mellett az Istentől
való üdvös üzenet:
a SZERELEMÜNNEP!