Írta: Kőrösi Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 202
Atomjaira hullt a bánat
A tévedés mindent kimart belőle
Seszínt, epét, szürkét és feketét
Nem maradt más hátra, mint előre
Mert feszül most a csend
Nem láttuk, hogy így fog jönni
Hogy így lesz vége, szelíden
Engedtük az éjszakába betörni
Szikrázó könnyem ki olthatná el
Ha nem a meztelen, bájos arcú múzsa?
Keble fedetlen, kitakaratlan
Arcán gyűlölet ég, ajkán a március rúzsa
Szeress és ölj meg, tépd szívem
Ezer meg ezer apró darabra
Mert így akarok elmúlni, hontalanul
Beletemetve az idegen talajba