Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 271
SZEPTEMBERI SOROK
A kiszáradt föld pászmás esők
megkésett könnyeit issza vadul.
A nyár felégette már a mezőt,
a kék katáng csak túlélni tanul.
Gyülekeznek örök haszonlesők.
Feltérképeznek keresztül-kasul
seregélytempóval, kertet, mezőt.
Hallgat a tücsök, a harkály lapul.
Gyökerében bízik a fa törzse.
Nem lázít gyűrűiből egy kör se,
mégsem látja szegény, hogy védtelen.
A rabló idő az ősz felé szalad.
néha bukfencet vet, és mohón arat.
Tágul a Semmi. Szűk a Végtelen.