Írta: Vékás Sándor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 355
Szenteste
Idén nem fagyott be lám az ablak,
bár zajos hideget fú' kinn a szél,
benn ülve minden borzongást tagadnak
a kandallóból pattogó mesék.
A régi hó emléke kezemben olvad,
szétnyitom, lássam, mi a maradék,
aztán mosolygok, mert semminek túl nagy,
hógolyóhoz viszont egy kicsit kevés.
Ez a mi telünk, szép Karácsony este,
ha a szánkó nem is, a többi kész,
áll már a fa, s lopná már remegve,
felnőtt és gyerek is a gyertyafényt.
Jön is a csengő, a csendbe vágva,
minden szív Jézuskának öltözik,
megnyílnak a lelkek, apró kincses tárak,
felettünk közben tán angyal őrködik.