Írta: Baráth András
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 305
Szórj egy marék port a szélbe!
Ennyi legyen a rám-emlékezés,
Hogy ne feledd, mint tett örömtelen
Szaharává a l'art pour l'art létezés.
Mivel nem tudom magam megnevezni
Meddő és üres minden igyekezet,
hogy letöröljem az Idő faláról
- önkezemmel - arcom s nevemet.
Kiégett Édenben bolyongó fantomok
között a legmagányosabb én vagyok.
Szívemen szétterül világok pora
Homlokomon a jel: örökös napfogyatkozás
Számon a szó kihűlt parázs-varázs
Élek, mint sziklán a zuzmó, vagy moha...
... és meghalok úgy, ahogy ember még soha