Írta: Cs Nagy László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 230
Hiába rejtesz ágyad alá fegyvert,
vagy faragsz a koporsóból bölcsőt,
amit a tegnap szörnyű torka elnyelt,
abból nem teremthetsz új szereplőt,
most s a múlt között mindig ott az árok,
csak ez a pillanat forog kockán,
ha az időt torkosan felzabálod,
a felejtés feszül meg a bordán,
úgysem tudod hideg fejjel lelőni,
nem húzhatsz falat elé, keresztbe,
az ellenállás erődet felőrli,
nem számíthatsz többé kegyelemre,
és a messzeség nem lehet feloldó,
nem védheted sápadt tenyereddel,
jobb ha számolsz a halkan felsikoltó,
rég benned toporgó szerelemmel.