Írta: G Makra Ildikó
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 483
Száll az idő…
Itt az ősz, a csendje szinte néma,
minden élő nyugovóra tér ma.
Alszik a mag, takarója paplan.
Kicsit meghal minden halhatatlan…
Nemsokára hó zúdul a tájra,
hópehely a felhők táncát járja.
Jégvirág lesz ablakoknak dísze,
ágaké meg fagy horgolta csipke.
Most némaság van, temetői gyász,
de mindarra, mi alszik, ő vigyáz.
Ő, aki vetett s majd mindent arat,
s elhozza a tavaszt és a nyarat…
Száll az idő, száll, mint könnyű pelyva,
és eltűnik a sír és minden fejfa…