Írta: Stonawski József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 469
Szakaszjegy
Simára vasalt
az összeálló sár,
Felületén ritkás avar.
Talán nyírfalevelek.
Állóhullámok a szélei.
Mellettük a tócsa nyugodt:
megszabadult az arcomtól,
nem akar kísérni tovább,
csak a sár, ami visszaigazol,
míg elkanyarodok
jelenlétem ívén.