Írta: Fabók Endre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 276
Szakadás
Felöltöztetett magány minden ember,
az értelem Istenről álmodik,
a téma örök, minden változik...
Ma még, egyszer,
tán utoljára
ereszkednek
a hegyekből,
a csókolódzó párok...
Ma még, egyszer,
tán utoljára,
ingem alá
rejtek mindent,
ami nem rég még meg volt.