Szabadulj
Írta: Kovács Daniela
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 285
Szabadulj!
Emlékszel? Míg térdepeltél egyre
bús sorsod ékszer-ládája fölött,
kívülről vártál csodára, kegyre...
(Jaj, az a csoda, be messze szökött).
Ha hittavadon minden lék befagy,
s nem lüktet benne több ábránd, remény,
beláthatod végre, egyedül vagy,
mint egykor Mózes a Hóreb hegyén.
A fal jéghideg, az ajtók zárva,
s mögöttük véresre kisírt szemét
dörzsöli sebesre minden árva,
csillagba néző, becsapott cseléd.
Hisz léleknyak áll minden igába,
mit éjjel ránt csak magához az ágy.
Élőhalottak. Foglyok. Hiába
csíráz a szívek földjében a vágy.
Még nem kínzott, nem gyötört halálra
a fanyar korty, a keserű falat?
Állj hát fel! Most végre valahára
szabadítsd ki a tömlöcből magad.
Debrecen, 2020. 11. 21.