Suttogópart

Írta: Székely-Máté László


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 203



Suttogópart

Vékony pánt feszül lebarnult combon.
Árnyékot adó öreg platán.
Arcodhoz simítom túlérett gondom.
Szigetünk csendes, mint hajdanán.

Bólintó fákon tucatnyi fészek.
Rejteket kínáló aranylevél.
Messzinek tűnő tavaszt idéznek.
Nem baj, ha elmúlt, te itt legyél.

Szaladó hullámon kotyogó csónak.
Kicsit már korhadt, de nagy útra vár.
Hamvadó esték napfényt rabolnak.
Vöröslő sugara hattyút talál.

Zöld kockás takaró pihen a tájon.
Válladra terítem szebbik felét.
Rejtett tűz éget, kicsit sem fázom.
Van, aki magamnál tisztábban ért.

Távoli félsziget, türelmes horgász.
Kiásott giliszták, elásott múlt.
Szájával néma kiáltást formáz.
Egykori ladikja rég felborult.

Bokrok közt motoz egy hívatlan vendég.
Tüskéi közé akadt a nyár.
Lassacskán öreg, bár kölyök volt nemrég.
Élelmet kutat, de aludna már.

Suttogóparton felhőket nézel.
Álmatag löszfalon fűlepte rés.
Zöld teát iszunk két cseppnyi mézzel.
Ringat, csak ringat az emlékezés.