Sűrű ködöm
Nem én vagyok, aki jöttem
bujdokoltam sűrű ködben,
el se mentem, itt tanyáztam
önmagamban, ködbezártan.
bujdokoltam sűrű ködben,
el se mentem, itt tanyáztam
önmagamban, ködbezártan.
Visszajöttem s el se mentem,
levegőt is ritkán vettem,
szólni is csak ritkán szóltam
egymagamban, félig holtan.
levegőt is ritkán vettem,
szólni is csak ritkán szóltam
egymagamban, félig holtan.
Aki jöttem, nem én vagyok,
az én szemem nem így ragyog:
mindenemet hátrahagyva
bámulok a kelő Napba.
az én szemem nem így ragyog:
mindenemet hátrahagyva
bámulok a kelő Napba.
Ketten vagyunk mégis egyek,
a csillagok akkor szebbek,
ha otthonra lel majd minden,
egyik nélkül másik sincsen.
a csillagok akkor szebbek,
ha otthonra lel majd minden,
egyik nélkül másik sincsen.
Sűrű ködöm, ha elillan,
éjsötétben sem kell villany,
mikor hazafelé, gyalog
testem lelkemmel andalog.
éjsötétben sem kell villany,
mikor hazafelé, gyalog
testem lelkemmel andalog.