Írta: Török Nándor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 289
Süllyedő szavak
(balatoni jambusok)
Ha ring a csónak énvelem,
a fodrok szülte végtelen
körülölel és elhiszem:
Minden vagyok a Semmiben!
Hiszem, hogy óceán e Tó.
Szerelmed volt ily nyugtató,
s ezért éreztem legbelül,
a vér eremben felhevül.
Ebből lehet még költemény:
A hullámok; és köztük én
a hold fényében úgy úszok,
hogy himbálnak a jambusok.
Feléd úszok és azt hiszem,
majd túljutunk e vad vízen,
mert nem ringat már: csak dobál
s elrejt előlem ködhomály.
-Világom hát, süllyedni kész,
minden egész a mélybe vész
(parányian pihényi rész):
a Semmi néha oly nehéz.
Nehéz a szó. Nehéz veled,
a túl könnyűt, nem szívleled
(hideg a víz, s könny meleg):
nehéz szavak közt süllyedek.
Tajtékba fúl a láthatár.
Hiányod űr: magába zár
s magamba zárom én is Azt.
Mi nyújt e semmiben vigaszt?
Nehéz a szó. Nehéz lehet
annak, ki szeret-’nemszeret’
játékot űzve vízbe dob
virágszirmot, de tudja, hogy
a Semmi mindig oly nehéz,
örökké mélybe bukni kész.