Írta: Mihálydeák Anika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
sub specie aeternitatis
a meztelen falon már
feketére feszült a hiányod
az ajtókon tenyér-pánik
harmatozza a félelmet
most minden izomtónusom
az életbe menekül te
képtelen vagy befogadni
a lábnyomokban is
lassan megérik a holtpont
jogom van ehhez a halálhoz
mégis várok megfáradt karok
lagymatag szorításában
mint a végrendelet
amit túl korán megírtak
csak előre előre előre elő
hajtogatja az orpheuszi hitem
mint egy hiteles színlelő