Sparhelt és kredenc
Írta: Molnár Jolán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 229
Sparhelt és kredenc
A kifűthetetlen félkomfortban
lepergett a falfestékkel öt évtized.
Reggelente kék szegélyű, horpadt
lavórba öntöttél hideg vizet,
duruzsolt a gázpalackos kályha.
Megszoktál itt, Pestszenterzsébeten,
belesimultál az örökölt muszájba.
Bicegő thonet szék, zöldre mázolt kredenc,
bevert szögön fater csíkos köntöse lóg.
Sparhelt, kétlapos rezsó, lejárt mosópor,
kamrában felbontott fűszerek, porfogók,
itt élned csak megszokás volt, furcsa hóbort.
Nagyszekrényben öregszag, nehéz öltönyök,
udvaron Trabant, roncsából ecetfa nőtt.
Szobád ablakán behúztad múltfüggönyöd,
kis lakodat sosem látták alkalmi nők.
Egyszer viccből mondtad, lesz két szép vizslád,
az egyik piros, mint a kedvenc színed.
Mikor elköltöztél, vitted a ház titkát.
Mára foghíjtelek, mint lakatlan szíved.