Sorssá bomlanak
Írta: Pápay Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 235
Sorssá bomlanak
Ez itt a privát félálmok kertje.
Lompos nyárutó. Még semmi hullaszag.
Még úgy tűnik, nincsen veszve semmi.
Féregrágta körték csendben hullanak.
Az örökké csak később fog perbe.
Csurran a gyanta, a fák közt fény csacsog.
Kacagva növekszik, nyelvet ölt az árnyék.
Honnan hová jutsz el? Vársz még hét napot?
Asztalt terít a dolgok fülledt rendje.
Az idő kovásza lustán feldagad.
Pókfonálon villan meg a holnap;
naiv kis miértek sorssá bomlanak.