Smidhoffer Eszter - A millió dolláros kérdés
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 284
Smidhoffer Eszter: A millió dolláros kérdés
Keresve sem találnék olyan témát, ami úgy foglalkoztatja az embereket, mint a párkapcsolat, viszonyok. Na igen, de ezek vajon valódi viszonyok vagy csupán iszonyok? Nem mindegy, sőt, hatalmas különbség, hogy amiatt vagyunk együtt valakivel, azért keresünk, majd választunk társat, mert a társadalom megkívánja, vagy pedig saját döntés, ami egyedül a miénk.
Egyre furcsább érzések, gondolatok keringenek bennem, annak kapcsán, hogy mégis mikor találok társra hosszútávon. Akivel egy hullámhosszon vagyunk, együtt sírunk-nevetünk, bíztatjuk egymást, felnézünk a másikra. Emellett erősen jelen van a gyermekvállalás kérdése is. Mindenki mást mond, hogy éppen mikor, milyen életkorban lenne ideális. Mindig megörülök, amikor gömbölyödő pocakú kismamát vagy éppen babakocsit tologató anyukát/apukát látok. Ám kissé el is szomorodom egy pillanatra. Felötlik bennem a gondolat, vajon én mikor fogok itt tartani? Mikor mesélhetek, olvashatok a saját gyermekemnek? Úgy gondolom, sokan vagyunk így ezzel, ám a válasz a jövőben rejlik, hiába is próbálnánk megfejteni, rájönni.
Másképp, más tempóban haladok, valószínűleg ez is hozzájárul, hogy később talál rám a megfelelő személy, majd a gyermekáldás. Ám olykor-olykor ezt nehéz elfogadni, élni a tudattal, hogy a jövőben igenis vár rám Valaki, akit nekem szánt a Sors, az Univerzum, a Jóisten, ki minek nevezi. Amint ő megérkezik, már jöhet a gyermekvállalás tervezése.
Úgy vélem, addig, amíg elérünk ehhez a szakaszhoz az életünkben, addig éljünk, normál keretek között szerezzünk tapasztalatot, élvezzük az életünket, amit mi alakítunk. A lényeg az, hogy ne hagyjuk, hogy nyomást gyakoroljon ránk a környezetünk. Ne vonjanak kérdőre, miért vagyunk egyedül vagy éppen, miért nincs még gyerekünk. Tapasztalataim szerint, senki nincs a cipőnkben, nem tudhatja, hogy mit éltünk át, milyen álmaink, terveink vannak, voltak… Az élet sokszor közbeszól, ilyenkor jön az újratervezés. Véleményem szerint a legfontosabb pedig, hogy soha ne adjuk fel a reményt, nyitott szívvel álljunk a hétköznapok és embertársaink felé, hiszen nem tudhatjuk, mikor jön szembe az a társ, aki majd kiegészít minket és elfogad úgy, ahogy vagyunk. Addig csak várjunk türelemmel, de messze nem tétlenül. Hiszen addig is, ami velünk történik, az mind-mind tapasztalat, többek leszünk általa.
Tehát fel a fejjel, mindenki úgy értékes, ahogy éppen van!