Sivatag
Írta: Kovács Árpád
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 256
Sivatag
Tavad száraz szemgödör,
nincs is, mégis meg- megárad,
pillák közt előretör,
homokba vethetsz ma ágyat.
Dűnék közt párnát remélsz?
Mélybe ásol egy gondolással?
Keresnéd, mivégre élsz?
Semmi dolgod e száradással?
Kezed lassan kérgesül,
de a homok összeomlik,
bőrbe vág, és szívbe sül,
amit építsz, visszabomlik.
Álmodsz:
Esős napod van.
Megmosdasz a homokban.