Sírkertben
Írta: Nagy Izabella
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 164
sírkertben
ha lefeküdnék a padra most ezen a kellemes őszi napon
kegyelmes lenne az Úr hozzám? ha nem mozdulnék fektemben
(kezeim mellemen összekulcsolva mint akit felravataloztak
virágos fodros ujjú ingben) hinné-e az Isten hogy nála járok épp?
becsukott szemem nem rezegne a szellő simogatásától
mosolyra szám nem húzódna elmémbe tóduló szép emlékedtől
lábujjam nem csiklandozná a rajta mászkáló bogárféle
az arra sétáló temetőlátogatók azt hihetnék teljesen
hogy az idegen nő a padon... persze ha közel jönnének
látnák puha légvételem lüktetni nyakamon az ért
megráznák vállam: asszonyom, jól van?
akkor kidobna a sírkert magából: élők menjetek vigadni,
ez még nem a ti napotok!