Shakespeare: 47. szonett

Írta: Gyöngyös Imre

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 506

---

---

Shakespeare. 47. szonett:

Szövetkeztek a szívem s a szemem,
Felváltva egymáson segítenek;
Ha szemem áhít látni éhesen,
Vagy szívszerelmem utánad eped.
Képeddel ül szememnek ünnepet,
Mikor festett bankettet ad a szív,
Máskor szerelmi gondolat vezet
Szívet, ha szem vendégségébe hív.
Akár szerelmem vagy, akár a képed
Által vagy bennem örökké jelen,
Gondolatomnál messzebb el ne tévedj,
Mert veled van épp úgy, mint énvelem.
Ha alszanak is, képed tündököl:
Éber szívemnek s szememnek gyönyör.

 

 

Betwixt mine eye and heart a league is took,
And each doth good turns now unto the other:
When that mine eye is famished for a look,
Or heart in love with sighs himself doth smother,
With my love's picture then my eye doth feast,
And to the painted banquet bids my heart:
Another time mine eye is my heart's guest,
And in his thoughts of love doth share a part:
So, either by thy picture or my love,
Thyself away are present still with me;
For thou not farther than my thoughts canst move,
And I am still with them, and they with thee;
Or if they sleep, thy picture in my sight
Awakes my heart to heart's and eye's delight.