Senki, sehol, semmikor
Írta: Sárhelyi Erika
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 277
Senki, sehol, semmikor
Jó lenne egy átlagos novemberi hétfőn
csak úgy elbújni a reggeli ködben,
s feloldódni benne, mint kávéban
az apró édesítőbogyó.
Hétfőnként egyszerűen nem lenni volna jó.
Vagy létezni,
de csak úgy láthatatlanul,
s kívülállóként szemlélni a percek néma
szitálását a váratlan leszálló este
fekete-fehér, lassított felvételén.
Víz alá kéne merülni hét elején,
s péntek délután bukni csak felszínre,
valamikor egy hirtelen ránk melegedett
májusi napon
- lehetne mondjuk rögtön a Balaton –
s addig csak úszni odalent,
álmos halak közt elveszve a gondolattalan,
unott – és végtelenül békés közegben.
Hétfő van, november,
s én el akarok tűnni végleg a betűrengetegben,
mint születő vers elől
az újra és újra visszatörölt sor.
Ha írok, nem látszom.
Nem is lélegzem.
Senki vagyok, sehol és semmikor.