Írta: Nagy Izabella
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 257
Senki földje
(Zs.-nak)
Nem tudom honnan fúj erre a szél
földtúrásokat és végtelen mezőt
kutyaugatást és zöldeskék szemet
engem honnan fújt erre a szél
reggeli és esti magányos kutyagolásban.
Nem tudod mit rejt a bokor
rothadó hullába dörgölőzést
vagy barátságos érintés melegét
sőt illatos gőzét az almapálinkának.
Nem tudható e zaj élénken fejünkben
kimondható vagy maradjon ott a rét szélén
mintha semmi sem létezne és mégis benne mi
a föld zsírja a mező liffedő levele között
végtelen beszélgetések a reggelikről.
De itt van ez a nyáj ez a
senki földje elbújtatva mindennapok levegőztetésébe
hogy hordozzuk nevetésben
együtt lépésenként és megtorpanásainkban
a tüzet.