Írta: Csikai Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 438
Semmibe nőtt minden
mindenkinek a mindenéből
legyek senkinek semmije
mert tudom egy nap hitem szétdől
pedig még kéne élnie
hisz körben annyi lét virágzik
míg sodor álmos áradat
benne sok évem rommá ázik
s a hold pora is rátapad
bár néha belül forr az árnyék
apránként már elpárolog
alig várom azt ami vár még
kallódó csendet árulok
középre lépek hát a szélről
mert még maradni kellene
s lenni mindenki senkijéből
összes senkinek mindene