Satnyár
Írta: Horák Andrea Kankalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 735
Satnyár
Gyilkos a nyár. Satnya vidék,
nap heve fűt, mint a kazán,
izzik az ég. Benti magány,
hűs szoba zár, néma igék.
Víz sem elég, porzik a föld,
kellene bő záporeső,
életerő, nem temető –
nincs, ami hajt, nincs, ami tölt.
Perzsel a nyár. Jaj, ha kiég
bennem a vágy, nincs szerető,
mert ha csalárd, elfeled ő –
kell az erő, kell kicsi még!
Hogyha az Úr hallana fönt,
könnyes esőt sírna ma rám,
zengne az ég bősz viharán,
mert öl a nyár, s fölfal a csönd.