Sárga
Írta: Mécs Anna
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 269
Sárga
A budai kisgyerekes családok olyan barackszínűek. A Nyúl utca villaházából kikászálódó hatvanas értelmiségi férfi okkersárga. A rózsadombról letaxizó üzletember citrom. A meccs után a Széna téri legénylakásba hazatérő szenior prodákt menedzser, aki pár napja egy kis dubajozással ünnepelte a harmincadikat, neonszínű. A Budagyönyge környékéről, a szülői fészekből érkező tinilányok halványsárgák.
A budaiaknak itt a Lövőház utcában mind olyan sárgás színe van. De hogy mit keres itt ez a pár, ebben az utcában, ahol még a budai mércével mérve legalja kocsmában is iPhone-ok pihennek az asztalokon, nem tudom.
A nő úgy néz ki, ahogy a budaiak elképzelnek egy kiégett vidéki kozmetikust. A haja barnás, lila-vörös beütéssel. Már bő egy centit lenőtt. Ha nem festené, ősz lenne, és úgy hatvannak nézne ki, de ez a budai asszonyokra is igaz. Ha a világon egy fél évig senki nem festené a haját, rettenetesen megnőne az átlagéletkor. Az arca kicsit brutális. Barnás narancssárga – ez az egyetlen sárgás dolog benne – de nem budai sárga, hanem szolisárga. A körmei karmok. A topja ráfeszül a felsőtestére, matrózba oltott vadmacska. A kék-fehér dominanciát feltűnő párducminta és pink szegés töri meg. Az alsóteste nem látszik a műanyag asztaltól. A vádlija formás, lábfejét kotornoszszerű fatalpú szandál emeli magasba.
A nő a kirakatban az utcafrontra fordított tévé felé ül. A férfi derékszögben. Jelentéktelen kinézetű. Semmilyen sörhasa begyűrődik, ahogy végig előredől, és odaadóan fogja a nő kezét. Kockás ing, kopasz fejtető, lanyha izomzat, háromezer forintos sportcipő az ázsaicenterből.
Az asztalon a nő mellett Edelweiss, talpas pohár unicum, és egy espresso emléke a kis kávés csézében. A férfi már lehúzta a felest, a sopronis korsón 20% ajándék csík. Az asztalon boxkesztyűs kulcstartó.
A meccset úgy mellesleg nézik. Elsőre úgy tűnt, titkos viszony, el kellett hagyni Kőbányát, mert ott sok a haver. Itt a Lövőházban biztonságban sutyoroghatnak. Megyek a meccset nézni – micsoda alibi, hát tényleg nézni kell, különben otthon lebukás lesz.
A férfi lesi a nőt. Mintha kincset talált volna, még búzasörre is meghívja. De ahogy beszélnek, nem olyan, mint egy törvényszegő légyott, hanem rutin beszéd, hova megyünk ezután, mi volt a munkahelyen. Nem kínosak a csendjeik.
Ki-kinéz a meccsre a férfi. Szabad a magyaroknak. Rúgd már be – üvölti, majd gyorsan visszazökken, zavartan igazgatja a gallérját. A másik asztaltól a férfi odafordul, osztja a hevületet, de nem megy be.
A nő feláll. Mintha egy másik nő lenne. Nem kozmetikus. Súlylökő Európa-bajnok minimum. Miniszoknyája combközép fölött véget ér. Kidüllednek hatalmas izmai alóla, a combja vastag, nagyon vastag. Csípője szűk, a válla kiszélesedik, karjai erősek és domborúak, a top most úgy áll rajta, mint egy úszónőn.
Bemegy a kocsmába mosdóba, a magas talpú szandálban férfiasan mozog.
Visszajön. Háromnegyed nyolckor menni kell, mondja a férfinak. A férfi bólint. A meccs vége előtt pár perccel felállnak, a férfi egy fejjel alacsonyabb, kitaposott cipőjében odaadóan poroszkál a határozottan billegő nő mellett. Átmennek a Fény utcán, és elviszik magukkal ezt a szürkés pink párducszínt.