Sapkám alatt
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 205
SAPKÁM ALATT
Kék szél fodroz álmot, szelíd romantikát,
de én csak a csendet s a szót ölelem át.
Gyalogos a vétkem, helyben jár a bűnöm,
gondolataimat sapkám alá gyűröm.
Madarak dalában szemérmetlen báj van,
kinyitom hát fülem, ne lehessek árva.
Most is gyerek vagyok, mint ahogyan régen,
heverészek földön, vándorolok égen.
Így igaz mosolyom, ártatlan a tavasz,
szárnyal a szép szívem és néha megszakad.
Bánatból, bajból is ébrednek remények,
képzelettől, vágytól, örömtől elégek.