Sakálok násza
Írta: Partmann Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 233
Sakálok násza
Még nem tudom, hogy az a
felakasztott árnyalak, aki
a szikla falán, mint egy régi
óra ingája himbálózik, a tiéd,
vagy az enyém-e... Arra már
rájöttem, hogy az elmém
vetíti ki. Arra is, hogy egy
illúzió kettéhasadásának
instant hozadéka. De arra
már nem, hogy te akasztottál
fel soraid erős szálakból font
kenderkötelére, vagy én
hurkoltam nyakad köré a
csalódottságom - megjegyzem,
talán elhamarkodottan; de
hát ezen az oldalon, ahonnét
most én is kénytelen vagyok
kémlelni a világ apró, de annál
fájóbb illeszkedési hibáit, ez
már csak így megy. Szóval
még nem tudtam eldönteni,
hogy melyikünk az. Aztán az
is lehet, hogy a végén együtt
fogunk lógni; úgyis mindig
terveztük - még ha nem is
pont így. Egy dolog azért
megnyugtat; e szörnyű,
mértanilag meghatározható
állapothoz egy csendes, igazán
kellemes helyet választottam,
biztos vagyok benne, hogy a
függéstől függetlenül tetszene.