S akkor a gonosz...
Írta: Dudás Éva
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 46
S akkor a gonosz…
S akkor a gonosz, lám, újra utat tört magának,
kéjjel, kénes sistergéssel,
arcán kaján, győztes vigyorral,
mint Júdás, mikor a csókját Jézus arcára lehelte,
mint Péter, mikor megtagadta,
hogy nem, ő nem, ő nem ismeri,
és hogy nem nyílik meg a nagy ég?
hogy nem kiáltanak fel az anyák, síró, vinnyogó csecsemőjükkel
aszott keblükön?
Mert hogy is jöhetne édes nedű
egy olyan szívből, mely már hamisan dobban?
hogy is nőhetne virág a szikes talajból?
Hisz már nincsenek tiszta vizű kutak,
hisz az értelmet elnyelte a kétbites szörny,
s békét hazudnak korcs nagyurak.
Én sötét szobám apró zugában
magam köré varázslok egy másik világmindenséget,
hol lelkem lebeg egy halk, ódon óda hangjain,
agyam kapuit rázárom a bentlakókra:
a lágerek poklát megéneklőkre,
az édes, örök harmónia őrzőire,
a szépség hites számadóira,
megidézem édes, gyógyító szellemüket,
s mantra pihen a számon, gyógyítón,
hogy van még bizalom,
égő világok purgatóriumában,
kies, kancsal szemektől távol,
kivirágzik az Értelem édenkertje,
mint trópusi szigeteken a sziklák réseiből,
mikor előbújik, csak azért is,
az élő, lélegző növény,
úgy kúszik elő a fény is,
mint mikor kijutunk
egy sötét alagútból,
mert, ugye, kijutunk
ebből a moral insanity-ből,
hogy dicsőíthessük
az Emberiesség győzelmét,
az Ész diadalát?
És akkor majd odafordulok
agyam őrzött, becses panoptikumának
hős viaszfiguráihoz,
letörlöm arcukról az idők vigasztaló porát,
s megnyugszom:
velünk van az Isten,
oltára a Szépség,
az Értelem,
s már a Halál sem vad őrjöngők
kéjes performance-a,
hanem a lélek hazatérése
méltó helyére,
a csillagok végtelen birodalmába.