Rövid pihenő
Írta: Székely-Máté László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 223
Rövid pihenő
Lelkiismeret és bánat.
Anyád csendben sírdogál.
Megőrizne önmagának,
mégis menni kéne már.
Ostoba, vagy bölcs parancsra
mozdul merev jobb kezed,
ne nézz újra önmagadba.
Véres hús a képzelet.
Ködös emlék lesz a jelen.
Hajnalunk mély szakadék.
Tetteinkről az értelem
mikor mondja, hogy elég?
Lassan húzod jobb lábadat,
szilánkos a fájdalom.
Szabad élet, hős áldozat
fekszik betegágyadon.
Kinek kell a kézigránát?
Lesz-e több gépkarabély?
Fiad nyitja éhes száját.
Ki mondja meg, miért élj?
Odaát, a túlsó parton
más színű a vadvirág.
Földön kúszva is megtartom
hazám édes illatát.
Nem érinthet semmi bánat,
téged sem bánt borzalom.
Elfelejted-e anyádat?
Merre megyünk, nem tudom.