Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 220
Magam sem tudom
a pokol nyúlt fel értem
szippantott magába észrevétlen
vagy testem vegykonyhájában
a szakács volt figyelmetlen
a napi menüből kifelejtette
az élni akarást
ízetlenné vált a szó
a lépés ráér
nem fontos a vágy
holnap talán még elérhető lesz
vagy holnapután
fülem membránját rezegteti a zene
de már olyan jól ismerem
szivárvány hiába költözött szemembe
unom már nem érdekel
majd holnap esetleg talán
a következő születés után
másképp lesz minden
és akkor kiiszom a keserű mellett
az édeset a bódítót
könnyűvé válnak a percek
tengerparton csak a tenger
érintésben csak a test
talán esetleg.