Írta: Fabók Endre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 552
Rongyélet
Élete szálai közt
szőve az ördögi rojt,
jussa, hogy érdeme fojt,
kelme, mi gyűjti a szöszt.
Fogva a pillanat ím,
kopna a bőröd is, és
szíved a múltba se néz,
porba, ha rejlik a rím.