RIGÓTLAN REGGEL
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 306
RIGÓTLAN REGGEL
A róla írt verset átadni és bemutatkozni
csupán fél percet kértem,
persze köszönés után
és igyekeztem szelíden, szerényen;
s lám, az idő mindenkinek kevés, akár a vagyon,
nem adott lehetőséget, éppen sietett nagyon.
Ilyen az én formám, ilyen a szerencsém,
s bár lábaim mentek, vittek tova,
de mert e kínos kudarc ért,
s ez élmény nem édes, hanem mostoha,
lélekben leblokkoltam, továbbra is ott álltam.
Igaz, magam kívülről én nem láttam,
de lehettem számára ellenszenves,
mint nekem ez az utca, ami az ő léptei nélkül
szomorú, szürke, szánalmas, szennyes.
Esetleg búbánatot, balgaságot kínáló
árusnak nézett, önvéleményt hirdető
közvélemény-kutatónak,
politizálni kívánó, képmutató tahónak,
aszalt aszfaltbetyárnak, tulok tolakodónak.
Világos volt a rigótlan reggel,
már nem ragyogtak a csillagok
sem hűtlen hidegséggel, sem szerelemmel;
s mivel annyira érzékeny vagyok,
örültem, hogy nem láthatják fentről,
mivel is indultam neki a mának.
Mert nem szeretném, ha a csillagok sajnálnának.