Rigótánc
Írta: Vörös István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 413
RIGÓTÁNC
Vörösmama meghalt, Vörösmama meghalt,
őszi rigó ezt fütyüli,
őszi rigó, téli szél,
rajtam fogást méricskél.
Méri hosszam, szélességem,
hogy vihetne át épségben
sárga, hideg tengeren,
hol a semmi megterem,
Vörösmama meghalt, Vörösmama meghalt,
ezt tudatja énvelem.
Tudom én, tudom én,
e tudás az enyém,
át a sárga tengeren,
alvadt idő, förtelem.
Mint a méz, ha keserű,
vagy a szar, ha jóizű,
a halál az ördöggel,
párzik a múlt jövővel,
sárga tenger, haldögök,
élek, látod, működök.
Vörösmama meghalt, Vörösmama meghalt,
angyal ül a bank tetején,
a bank meg a semmi hegyén,
fordított hegy ez a hegy,
aki zuhan, följebb megy,
sárga tenger ring az égen,
a halál jó egészségben
tátja száját a partján,
nem halszáj ez az ő szája,
üres torokból kiáltja,
kiált kopoltyú és szálka:
Vörösmama meghalt, tudom én,
minden perce mostmár az enyém.
Angyal ül az üvegbúrán,
tetoválás van a szárnyán:
Kicsi vagyok, nagy leszek,
meglátnak az emberek,
felnövök az ördögökhöz,
nem számít, ha rám lövöldöz
Isten, ember, kaméleon,
istenbizony meggazdagszom,
eladom a Mercimet,
engem többet nem vihet.
Forog a hang, döng a hordó,
őszi rigó táncot jár,
lábán csizma, fején sisak,
nadrágszíja színe bordó,
a csőrén egy csőrkosár,
azt mondja, hogy: Nicsak, nicsak,
tudom én, tudom én,
aki él, az pórul jár.
Porból lettél, pórul jársz,
mint a méz, ha keserű,
vagy fagylalt, ha vérizű,
vaníliás izzadtság,
kihullt hajból és fogból
vagy ezernyi más okból
készíted a salátád.
Enni kell az ehetetlent,
bírni a kibírhatatlant,
az ördögök mosogatnak,
ki kell sikálni a katlant,
tisztítótüzet gyújt a gázos,
ma minden angyal szája sáros,
hamis ez a trombitaszó,
halandóknak takarodó.
Tudom én, tudom én,
a másnap az enyém,
Vörösmama meghalt, Vörösmama meghalt,
iszok egy kis meggybort,
nem elég, nem elég,
eszem egy kis csontport,
kéne még, kéne még,
megiszom a vérem,
lenyelem egészben
magamat, magamat. 2002