Repülősó
Írta: Siska Péter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 194
Repülősó
Az utcák már sehová sem vezetnek,
de elindulunk, feléd lejt minden út,
legyen egyenes vagy görbe, szép vagy rút.
A többiek: gyűrött arcú istenek,
az eget nézik, hangosan nevetnek.
Besötétedett. Az égbolt egy mély kút,
csak néhány csillag még, mi belé nem fúlt -
a nevemet hallom, engem keresnek.
Valaki ébreszt. Őt sosem láttam még.
Az utcakő hideg, én ezt nem értem,
fölöttem már kéken pislákol az ég,
én ezt nem értem, nem lehetek vétlen,
a vérnyomásomat nem mértem már rég.
Kábultan nézem. Kámfort nem kértem.