Rendszerem
Írta: Fábián Franciska
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 203
RENDSZEREM
Nincs más parancs, mit követnék,
Mint, mit belső végtelen
Diktál nekem, és pihennék
Legbelül egy szűz helyen.
Törvényhívők elsöpörtek,
Félhomály ing át szobán,
Ábrándjaim meggyötörnek
Feszítő parák nyomán.
Ha link gondolatból állok,
Hiszem, ingyen kapni kell.
De mit adnak, nem kívánom
Számba venni, mert hitel.
Kell a rendszer, mint az édes
Aranymetsző késztetés,
Engedek neki és kényes
Leszek, amíg fényed él.
Vágytam rád, akarlak, ennyi!
Nem számít, hogy van hibád,
S felkarollak helyretenni,
Közben lelkem lesz szilárd.
Könnyeim aranyra váltom,
Bankba tettem, játszva fáj,
Kényszer alkotás az átkom,
Jogszabály, hol nincs hatály.
Ítélnek perverznek érted,
Izgató a szégyenem,
Rávezet őszinteségem
Fejleszteni szertelen.
Józan ész befektetésből
Szikrázni tudok csodát,
Nem félve a megvetéstől,
Derűvel megyek tovább.
És a lényeg, nem szabadság
Hol nincs út, csak gaz halom,
De, mert talányok takarják
Sorsom, meg nem unhatom.