Reménytelen
Írta: Pelesz Alexandra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 201
Reménytelen
Jó. Megyek egyedül.
Nem kell, hogy vezessen
a szó, sem a kéz,
minek a kapaszkodó,
majd a fakó ég alatt
bőrt cserélek,
magam előtt tolt évek
kátyújába lépve
leszek semmivé.
Rendben. Maradj!
Ki tudom várni egyedül,
hogy haláltusáját vívja
bennem a jó…
Nem kell, hogy
maradjon még bennem bármi,
ami Istentől való,
ami élet!
Rágja a sejtjeimet holmi féreg,
enyésszek el, legyek semmi!
Hisz nem érdemes!
Nem érdemes…
e világban nővé lenni,
emberként még
jól szeretni…