Rémálom RT
Írta: Baráth Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 293
Rémálom RT
Schöner Etelka, negyvenhárom éves, túlsúlyos postai alkalmazott a lakásában ülve falta a KFC csípős, rántott csirkeszárnyakat, miközben nézte a bugyuta TV-Shop reklámjait. Utólag lehetségesnek tartotta, hogy elaludt, és álmában látta azt a bizonyos ajánlatot. Ám furcsa módon rögzült az elméjében, a felhívható telefonszámmal együtt. Etta, ahogy a kollégái odabent nevezték, utálta már ezt a kóros tespedtséget, szeretett volna megszabadulni fölös kilóitól. Gyakran feltette magának a kérdést: Fogyókúra, vagy nem fogyókúra? Miután végighallgatta az „Elképesztő” ajánlatot, nem teketóriázott. Fogta az okos kütyüt, bepötyögte a számot. Kicsengett. Etta gyomra összeugrott, mint egy ökölbe rántott kéz.
- Halló! Ön a Rémálom RT vonalát hívta! Kollégánk jelentkezéséig kérjük, tartsa a vonalat! – és indult a szokásos zene. Etta tartotta a kagylót a füléhez. Fél perc telt el, mire végre egy igazi ember válaszolt, és nem egy újabb automata, hogy” Ha fogyni akar, válassza a hetes gombot!”
- Rémálom RT! Miben segíthetek?
- Ööö, izé, nem is tudom! Szeretnék lefogyni, a’sszem!
- A legjobb számot tárcsázta! Mi segíthetünk! - és a kezelő elkezdte feltenni a kérdéseket, melyek csak a vége felé kezdtek egyre furcsábbakká válni.
- Szokott ön rosszat álmodni? Izzadva felébredni egy rémálomból?
- Ööö, igen! Volt már rá példa! – hebegte érzései szerint sután.
- Van visszatérő rémálma?
- Igen! Van! Tudja, irtózom a rovaroktól!
- Mit szokott ilyenkor álmodni? Miről szól az álma? Mi a története?
- Ööö, izé, hát, hogy is mondjam? Alszom, majd felébredek, és a függönyön meglátok egy sötét foltot. Próbálom kivenni, mi lehet az, de nem járok sikerrel a szemüvegem nélkül, mely abban a pillanatban az éjjeli szekrényen hever! Majd a sötét folt elmozdul, és ekkor látom, hogy egy másik is van ott, majd egyre szaporodnak a függönyön, aztán a takarómra vetek egy pillantást, és már ott is ott vannak az öklömnyi fekete foltok, és elindulnak a fejem felé, és ekkor látom meg, hogy ezek az árnyak pókok! Hatalmas, szőrös, gusztustalan, undorító teremtmények! És ekkor ébredek fel sikítva!
- Értem! Nos, a mi módszerünk pont erre épül! Fiziológiai alapon kutatóink kiderítették, hogy minden egyes izzadással járó rémálom után a szervezet megszabadul néhány grammtól. Önnek semmi más dolga nincs, mint szóban megerősíteni, hogy hozzájárul a kezeléshez, és elfogadja a szerződési feltételeket! Készen áll erre?
- Ööö… Igen! Nagyon szeretnék már lefogyni, és sajnos, önerőből nem megy! Hiába próbáltam már annyiszor! Még a motivációs tréner is lemondott rólam!
- Rendben asszonyom! Hívását rögzítettük! Hangmintáját elmentettük! Viszonthallásra! – mondta a nő, és bontotta a vonalat. Etta csak pislogott, mivel benne rekedt néhány kérdés, minthogy akkor most hogyan tovább, és neki mit kellene tenni a siker érdekében. Mivel ilyen jellegű kérdéseire nem kapott választ, estére teljesen elfeledkezett az egészről, mintha meg sem történt volna.
A rémálmok hajnalban kezdődtek. Újra a foltok, melyek megindultak felé a függönyről, és amikor közelebb értek hozzá a takarón, akkor látta meg, hogy mik. Pókok voltak. Nagy, szőrös, ökölnyi méretűek. Sikítva ébredt, hajnali három óra előtt két perccel.
Izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokán, és érezte csípős bűzét is. A verejték belepte a bőrét.
Kiment a fürdőszobába, lezuhanyozott, pisilt. Aztán megivott egy nagy pohár vizet, és visszafeküdt aludni. És az álom ott folytatódott, ahol abbamaradt, melyből sikítva ébredt úgy tíz perccel azelőtt. A pókok egyre közeledtek, és már oda is értek a fejéhez, és egy különösen gusztustalan példány már az arcára is tette érdesen horgas szőrű lábát. Ekkor még nagyobb sikollyal ugrott ki az álomból. Zihálva szedte a levegőt. Patakokban ömlött róla az izzadtság. Ismét felkelt, hogy megtisztálkodjék. Sokáig tartott, míg újra elaludt. Ezúttal végre fáradt, álomtalan álomba zuhant. Egész nap nem volt étvágya. Alig evett valamit reggelire. Pár pirítós kenyeret gyengén vajazva. Közeledett az ebédidő, és még mindig nem tért magához teljesen. Szerencsére vasárnap volt, így az egész napot otthon tölthette. Valamikor délután három óra körül fedezte fel, hogy valami gond van. Viszketést érzett az arcán. Kiment a fürdőszobába, hogy megnézze magát a tükörben. És igen! Arca jobb oldalán, ahol álmában az a pók megérintette, piros duzzanatot pillantott meg. Alig volt nagyobb mint egy tízforintos, de iszonyatosan viszketett. És mintha valami mozgott volna a bőre alatt. Etta ekkor elájult, és elég sok mindent leverve, a fürdőszoba kövezetére hanyatlott. Miután magához tért, egy gondolat villogott az agyában vörös betűkkel: Orvos! Azonnal orvoshoz kell mennie! Összeszedelőzködött, és saját lábán besétált a sebészeti ügyeletre. Majdnem két órát várakozott, mire sorra került. Mutatta arcát az orvosnak. A tízforintos méretű duzzanat addigra már kétszáz forintos méretűre dagadt. A fehér köpenyes orvos hümmögött egy sort, majd egy erős fényű lámpát irányított Etta arcára, és kezébe véve egy érzéstelenítő flakont, a nő arcára fújt egy jókora adagot. Etta nem is vette észre, mit tart a kezében a fehér köpenyes. Rémülten cikázó gondolatai elvonták a figyelmét. A doki kezében hideg acél villant. Egy orvosi szike!
- Ez most kicsit lehet, hogy fájni fog! De ne aggódjon! Egy ekkora méretű kelést ki kell fakasztani, hogy aztán a gyógyulás folyamata elkezdődhessék! – majd belevágott gondolkodásnyi időt sem hagyva Ettának. A következő pillanatban rémülten ugrott fel a meglehetősen testes nő mellől. A szike kiesett a kezéből, és csörömpölve pattogott végig a rendelő burkolólapján.
- Mi az? Mi a baj?- kérdezte a nő rémülten. Az orvos nem szólt egy szót sem, csak egy tükröt tartott Etta orra elé. És akkor már ő is látta: a parányi bemetszésből rengeteg apró, bolhányi méretű fekete kis pötty sereglett elő. Pókok voltak! Etta sikolya felverte az egész szomszédságot. Reggel volt. Hét óra.
Aki az ágyából kikelt, mostanra alig hasonlított arra a nőre, aki előző este lefeküdt. Ebből ő még csak annyit érzékelt, hogy iszonyatosan fáradt. Valahogy elvánszorgott a fürdőszobáig, és ráállt a mérlegre. Ekkor döbbent meg csak igazán! Nem akart hinni a szemének. A mérleg negyven kilóval kevesebbet mutatott az előző esti eredmény óta. Belenézett a tükörbe. Egy lötyögő bőrű, rendkívülien sovány nő nézett vissza rá. De legalább az arca sima, és duzzanat nélküli volt. Csipogott a telefonja. Sms üzenete érkezett. Besietett a szobába, hogy megnézze. „Gratulálunk! Ön elérte ideális testsúlyát mindössze egy éjszaka alatt! Tartozását izzadtságának literszámában és minőségében kiegyenlítette! Amennyiben ismét visszahízna, ismét szívesen állunk rendelkezésére! Rémálom RT.”
Aztán az üzenet elhalványult, és eltűnt. Mintha soha ott sem lett volna. Pedig ott volt! Látta.
- Kezdek megbolondulni! – mondta maga elé az üres lakásban. A hívandó számra viszont tökéletesen emlékezett. És arra is, hogy elmentette a számot, méghozzá Rémálom RT néven.
Végiggörgette híváslistáját. Ám sem a név, sem a szám nem volt ott sem.
- Mi ez? Mi történik? De hát itt volt! – kiabálta magának. – De hát itt volt! De hát itt volt! De hát… - még akkor is sikítozott, mikor felébredt. Hajnali hét óra volt. Kiment a mosdóba, és rettegve bár, de szembenézett a tükörrel.