Írta: Juhász Magda
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
Régi játékunk
Rabló-pandúrost játszottunk
gyakorta délután,
hol bátor pandúr lehettem,
hol félős kis zsivány.
Lícium bokor, ha megszúrt
sírásra fakadtam,
kapitány nem is lehettem,
közleány maradtam.
Mert egy kapitány nem sírhat,
- mondta Jancsi gyerek,
s jó orvosként megpuszilta,
az égő sebhelyet.
Így egyre többször sírtam én,
az apró közleány,
ily jó orvosom nem is volt,
azóta se talán.