Reggel a Sugovicánál
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 427
Reggel a Sugovicánál
A partoldalban virágtenger, sárga varádics.
Csodálom, megbámulom, tátva marad a szám is.
A vén sziget fáit látva zöldbe merül szemem,
belső békémből kis dal fakad, csendes énekem.
A szeretet mellett csoda minden porszem,
csillag, felhő, varangy, aprócska ökörszem.
Alig egy éve, hogy megleltem a párom,
halál, maradj távol, én még élni vágyom!
Most az égen meg a folyón sápadt fények vannak,
legyen valós hatalma kimondott szép szavamnak:
Élők között megmaradok, lesz még néhány évem,
s majd ha fénytelenné válok, elhallgat az ének.