Írta: Kapui Ágota
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 290
Recept
Az igazmondás kényes természete nem kedvez az igazmondó egészségének, mert amióta világ a világ sötét tömlöcökbe lökték a vakmerőt, lefejezték, felakasztották, büszke, szép mosolyú szájából egyenként vagy egyszerre verték ki a fogakat. A csillagszemű juhász sem kapott elsőre fele királyságot és királylány feleséget, előtte még meg kellett járnia a fájdalom és a magány mélységeit, s csak utána győzött az igazság a hamis világrend felett. Nehéz az út a felismeréstől a kimondásig, és a dilemma a lélekben zajlik, a tusa remény és rettegés között nappalokat és éjszakákat gyűr maga alá, nem kíméli a szerencsétlent, aki döntését meghozva sem remélhet semmi jót a hatalomtól, a dölyfös önelégültségtől, az agresszív kivagyiságtól. Minden kimondott szó ára a bosszúszomjas megtorlás, amely rendszerint bukással végződik, csak nagy néha jár az igazság kimondásáért cserébe jutalom, és az is inkább csak a mesében. Drága Barátom, nem biztatlak hallgatásra, nem kell elharapnod a szavakat gyáván, nyeldesned a hangokat, visszafognod a kitörni készülő mondanivalót, megfékezned a paripákat, betemetned a lávát, elzárnod a csapot… nem kell. Ha kimondod, attól, ha bennmarad, attól szenvedsz majd. Nem mindegy, hogy a bosszú, a megtorlás, a gőg vagy a hatalmi pozícióban lévő embertársad végez veled, vagy az egyre betegebb lélek, amely sorra támadja meg egészséges szerveidet, a gyomrodat, a szívedet, a torkodat, a pajzsmirigyedet, halványuló véredet, a kiábrándulástól elsavasodó, vegetatív – vegetáló önmagadat? Ha választani kell, légy inkább bátor, mások ellen talán több esélyed van a túlélésre, mint ha autoimmun folyamatokban falja fel önmaga testét a lélek. Az önkontroll a lelkiismeret legelszántabb ügyésze. Saját magad elől sajnos nincs menekvés.