Rám dobott inged

Írta: Z Konkoly Juci

---

Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 386

---

---

Rám dobott inged...

Fogak közt szűrt szitok,
vádol a szó.
Kemény köpet, mi
karcolja arcomat.
Izzó lávaként
csorognak a szavak,
égetnek, sértenek.
Mint kőzápor,
sodornának a földre,
mivoltomat semmisítve.

Számban válasz íze érik,
...de nem...
nem veszem fel,
rám dobott inged!

Hagyom...
csússzon csak tovább,
míg földet ér.
Így nem fojt,
a tehetetlenség szava,
gyűlölet nyála nem csordul,
áradat porba hull.
Gyilkos fullánkja
erőt vesztve
elvesz az enyészetbe.