Ragnar Gunnarsson balladája
Írta: Tóth Gergely
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 448
Ragnar Gunnarsson balladája
A városban sötétség honolt, csak a hosszúház ablakain szűrődött ki kevéske fény, rút foltot ejtve az éjszaka leplén.
― Gondolkozz, Ragnar! Egységesnek kell lennünk. Mi mindent elértünk már. Norvégiától keletre sikerült térde kényszeríteni az ott élőket, nyugatra Leif Vinlandig 1 jutottunk. De nem harcolhatunk az egész világ ellen. Ne legyél ostoba!
― Tudod, miért hívnak Csonttörőnek, Thorvall? – egyenesedett fel a hatalmas szőke férfi. ― Ennél kevesebbért karokat törtem, bordákat zúztam, koponyákat loccsantottam szét. Beszélünk, de nem sértegetsz, különben Odinra…
― Odinra – ízlelgette a szót Thorvall. ― Hogy hihetsz még ilyesmiben? El tudod képzelni, ahogy nyolclábú hátasán repked az égen? Nyomában két farkasa és a valkűrök. Mint valami vásári mutatványos.
― Atyáink és a mi isteneinkről beszélsz. Hogy fordíthatsz hátat mindennek?
― Ragnar! Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Segíteni szeretnék. A Fehér Krisztus követése nem hoz nagy változást. Amikor megkeresztelkedsz, vizet csepegtetnek rád, mint amikor gyermekünk születik és nevet kap, ugyanez történt régen is. Amikor pedig eljő a végítélet, a jók feltámadnak, nem pusztul el a világ, mint a Ragnaröknél. Hasonló a kettő. Könnyű elfogadni. Azonban akad itt más is. – Ragnar erre felvonta busa szemöldökét. ― Olaf Tryggvason király sokakat megölt, akik ragaszkodtak a régi hithez. És most – Thorvall rövid szünetet tartott – térítőket és katonákat gyűjt, hogy Izlandot is kereszténnyé tegye. Nincs más választásunk, Ragnar. El kell fogadnunk az új világot.
― Nem érdekel a norvég király, Norvégia messze van. De tőlem mit vársz, Thorvall?
― Támogass holnap az Althingban. A régiek szemében te vagy Odin kiválasztottja. Sokan seidrmannak 2 tartanak. De ez csak megoszt minket. Gyengék leszünk. Csatlakozz hozzám, csatlakozz a Fehér Krisztushoz. Akkor mindenki, aki vonakodik, követni fog.
― Követni fog. Engem vagy téged? Mi a célod, Thorvall? Izland keresztény királya akarsz lenni? – Thorvall az asztalra csapott.
― Elég ebből! Mellettem állsz, vagy sem? Válaszolj, Ragnar!
― Holnap megtudod.
A felkelő nap fénye vörösbe öltöztette a környező sziklákat a Thigvellir városa melletti síkon. Földművesek, vikingek, kézművesek, férfiak, nők, gyermekek százai özönlötték el a rétet, mellettük megjelentek a godarok is fegyveres kíséretükkel és igyekeztek a Törvényadó Sziklájához. Ragnar is megérkezett, lepattant lováról és egy közeli fához kötötte. Ahogy a pányvával bíbelődött, egy döglött varjút pillantott meg a földön. Odin madara. Rossz előjel. A szikla felé indult, de az omen nem hagyta nyugodni. Valami történni fog. A csontjaiban érezte.
Útközben többen is csatlakoztak hozzá, de mikor célja közelébe ért, sírás és kiabálás elegyét hozta a szél. Egy nagyobb tömeg állt a síkságon, és miközben egymással perlekedtek, egy bizonyos irányba mutogattak. Ragnar, könyökével rést ütve az emberfalon, utat tört magának. Mikor megpillantotta, mit figyelnek annyira, miért veszekednek, zokognak, kántálnak nők és férfiak, földbe gyökerezett a lába a látványtól. Egy nagy, szögletes gödör ejtett csúf sebet a tájon. Thor retkes valagára! Mi történik itt? Ki lehetett az, aki ilyet mert tenni eme megszentelt földdel? Egy mély hang rántotta vissza a valóságba:
− Elérkeztünk utolsó és egyben legfontosabb pontunkhoz! – kiáltotta a szikla tetején álló, hosszú, fehér szakállú törvénymondó. – Az Althingnek döntést kell hoznia: elfogadja-e Krisztust és az új vallást, vagy ragaszkodik ősei hitéhez? – A tömegből egy magas, szikár alak vált ki. Perzselő tekintete Ragnart kereste, majd kaján mosollyal megszólalt:
– A nevem Thorvall Herjolfsson. Atyáim hitét követtem sokáig, de mióta megismertem a Fehér Krisztust, elkötelezett hívévé váltam. Úgy hiszem, erősebbek, egységesebbek lehetünk az új hit által. És ne feledjétek, mit művelt Olaf király Norvégiában. Most pedig szemét Izlandra vetette. Tegyük szövetségesünkké és induljunk együtt nyugatra hódítani. Mit mondtok? – Elismerő hümmögéseket lehetett hallani több helyütt is a tömegben, és mindenki láthatta, Thorvallt hű emberei fogják közre, mintha tartana valamitől. Most Ragnar emelkedett szólásra:
– Ragnar Gunnarsson vagyok, a Csonttörő. Atyám Eirik Rauda hajóján az elsők között szállt partra Grönlandon. Nagyatyám Angliában hódított. Én magam harcoltam scraelingek3, szászok, frankok, arabok ellen. Hallottam a valkűrök énekét, láttam Thor kalapácsát, éreztem Odin erejét. Rettegik a normann nevet szerte a világon. Nincs mitől félnünk.
– Szép szavak, Ragnar, de már nem vagyunk egységesek. A svédek és dánok velünk is harcolnak, és már itt, Izlandon sincs meg a régi összetartás. Ha valóban fontos a néped sorsa, nem szabad gyávának lenned…
– Ne merj gyávának nevezni – vicsorított Ragnar. – Amíg te itt lapítottál, én végigharcoltam a fél világot. – Többen bólogattak, mások Thorvall felé mutogattak. – Én tanítottalak meg hajózni. Nélkülem a Leidartsiarnát 4 is anyád csecsén keresnéd. – Thorvall közelében egy idősebb földműves hangosan felröhögött, mire Thorvall előre lépett és egy jobbegyenessel állon verte a szerencsétlent. Csont reccsenése hallatszott, és a férfi rongybabaként csuklott össze. Kezét lerázva lassan vitapartnere felé fordult:
– Akkor hadd fogalmazzak úgy, hogy fel kell ismerned az új világ eljöttét, és együtt kell úsznod az árral, különben elsodor.
– Én viszont úgy gondolom, Thorvall, inkább te félsz. Behódolsz valaminek, mert ez a kényelmesebb. Thorvall! – köpte a harcos a szavakat – Milyen név ez? Thor nevét hordod magadon! És te papolsz itt valamiféle más istenségről? – elfojtott nevetéseket lehetett hallani többfelé. – Ha fiam születik, Krisztusnak nevezem majd és gothit faragok belőle, aki emellett seidrmann lesz és kiválóan ért a galdrastafirhez. 5
Thorvall arca rezzenéstelen maradt, de aki közelről figyelte, láthatta, hogy egy izom megrándul a szája szélén. A tömegben a feszültséget tapintani lehetett. Hátul lökdösődés támadt, mégis a közelben állók a két férfit figyelték.
– Vitázhatunk napestig, Ragnar, de attól tartok, nem fogunk megállapodni.
– Mit jelentsen ez a gödör ezen a megszentelt földön? Felelj, Thorvall! Hogy merészeltétek?
– Tévedsz, barátom. Ez a föld csak most lesz megszentelt. Ez az alapja Izland első keresztény templomának, amit ide építünk fel az Althing területére.
Ragnar elképedve nézett a másikra. Megnyúlt arca mulatságos látványt nyújthatott volna, ha nem húzza elő az övéből harci szekercéjét. A mozdulatra Thorvall is félrehúzta köpenyét, kezét kardja markolatára tette.
– Nyugodj meg, Ragnar! Ne hamarkodj el semmit. Nem változik meg gyökeresen az életed. De rendben, nézzük meg, mit mond az Althing!
A törvénymondó elkiáltotta magát és a jelenlévők elkezdtek vándorolni. Felülről nézve, akár a felbolydult méhkas, emberek igyekeztek egyik vagy másik irányba. Akik tegnap még barátok, rokonok voltak, most acsarkodva figyelték egymást. Sokan álltak Ragnar mellé, de a nagy többség Thorvallhoz lépett. Az új hit követői lassan körbevették Odin gyermekeit. A törvénymondó ismét megszólalt:
– Az Althing határozott. Az új vallást vesszük fel!
– Elfogadjátok a döntést, Ragnar? – kérdezte Thorvall.
– Nem fogadom el, még ha száműztök is. Életem végéig harcolni fogok ez ellen. Elárulod a népedet, az országodat, az isteneidet! – majd a földre köpött. Thorvall szomorúan megcsóválta a fejét, majd a nagy szikla felé intett. Egy szerzetes jelent meg a törvénymondó mellett. A kezében aranyozott keresztet tartott. Amikor felemelte, megcsillant rajta a nap fénye, ahogy a sugarak végigsimítottak rajta.
– Isten nevében! – kiáltotta Thorvall, majd kardot rántott és nekirontott a pogányok csapatának. Először egy sihedert szúrt gyomron,mire a többiek is követték példáját. Kések, kardok, balták kerültek elő, hogy ma reggel vörösbe öltözzenek.
A harc, vagy inkább mészárlás, csak rövid ideig tartott. Férfiak, nők és gyerekek tucatjait hányták kardélre. Néhányan térdre borulva rimánkodtak, de senki sem kapott kegyelmet.
Ragnarral nehezen bírtak, négy embert is leterített, mire ledöfték. A holtakat az előre kiásott gödörbe hajították, majd köveket hoztak, és megkezdődött az építkezés. Thorvall letérdelt barátja szétszabdalt testéhez, a vérmocskos hajat az élettelen arcról félresöpörte. Tekintete elidőzött a semmibe meredő szempáron, mintha még mindig várná a bukott istenek segítségét.
– Ha te nem is, Isten megbocsájt, Ragnar! – suttogta Thorvall – Itt fog állni Izland első keresztény temploma a csontjaitokon, elhozva a szeretet és a béke korát.
1 Vinland: Amerika régi viking elnevezése, ahol 1000 körül jártak Leif Eriksson vezetésével.
2 Seidrmann: jövőbelátó, afféle sámán.
3 Scraeling: indián
4 Leidartsiarna: Sarkcsillag
5 Galdrastafir: rúnavarázs