Pusztulás

Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 246



Pusztulás

A fekete vizek összegyűlnek
a parti föveny homokján,
s a feltámadó szél szavára
hullám dobódik hullám után.

Tajtékja elér egy homokvárat,
s ahogy a vízbe visszatér,
körbenyalja, aztán elmossa,
kagylót fizet a rombolásér’.

Halk akkordok. Egy ember lehet, ki
még ilyen messze sosem volt?
Közelebb van most még az ég is,
csillagokkal a sötét mennybolt.

Alkonyodik és megnő az este.
A part sziklái óriások,
a habok szörnnyé válva nézik,
mint mosódnak széjjel az álmok.