Prológ és Gályarab álom
Írta: Gyöngyös Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 332
Prológ
Gályarab-álom az élet, lelki tökélyt ad a lélek
hogyha acélos a hit, élni, szeretni tanít!
Óhajod el sose bágyad, a szomjadat őrzi a vágyad:
Lelkeden árad erő, mit a képe varázsol elő!
Legtapadóbb ideálom lett ez a gályarab-álom,
Lázra se hűt, se hevít, ihlet s nem keseerít!
Bár valamennyire míves, tán nem is annyira szíves
harca a létviadal győztese: Jó diadal!
Lám, az öregkori játék szép szava szívemen átég
s már nem is éget a seb: Önérzetem így kevesebb!
Gályarab-álom
Hiába álmodunk szomjunkra bort,
mint gályarab, kit ütnek, hogyha lankad
izmunk feszül, a lánc s a fog csikorg;
a lét habján hajónk csak így suhanhat!
A sors már induláskor messzi szórt,
mint láncravert, és kínban hangtalan rab,
ki szenved meg-nem-érdemelt szigort,
s nyomát sem látja kincsnek és aranynak.
Nyomorról hágtunk még nagyobb nyomorra:
sok hontalan, ki új otthont akart,
kit gályarab-göncébe fagyva-forrva
a sorshajólánc vérsebesre mart;
kinek az éhe délibábja tort
s a szomja álma felcsillant ma bort.
2017.05.19.