Post mortem
Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 527
Post mortem
Mint hervadt rózsa, olyan a bőröd,
beomló téridő összeroskadt melled.
Belédzuhanok, majd csontig levetkőzök,
kietlen belsőd ismeretlen hely lett!
Néma szíved meg sem dobban, csak
visszhangját lehet a mélyből hallani.
Bordáid között kemény világ koccan –
minden lángol, minden oly démoni!
Nem látni már semmit egyben,
széthulltak a szép álmodások,
cseppfolyós fájdalommal
emésztesz meg engem,
ahogy szív-üregekben
a végtelenbe ások.
Zárt titkok koporsója lettél,
már hiába keresem, mégsem találom
kristályos szemedben,
mit utoljára láttál
– a hantoddá rögösült oldhatatlan halálom!