Porta

Írta: Hepp Béla


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 424



Porta

Nem láttam angyalt, egyszer se láttam,
de féltem, egyszer eljönnek majd
eget rengető suhogásban,

s a szárnyak, mint a nagy, súlyos kezdet,
mellemre ülnek összetörni,
porrá aszalnak, szétlegyeznek,

mintha a seholban semmi volnék,
nyomokban leszek önmagam csak,
barna mezőkön barna porkép,

s a szárnyaikkal kupacba túrnak,
szelek zavarta por-valómat
így mutatják föl majd az Úrnak…