Írta: Hepp Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 424
Porta
Nem láttam angyalt, egyszer se láttam,
de féltem, egyszer eljönnek majd
eget rengető suhogásban,
s a szárnyak, mint a nagy, súlyos kezdet,
mellemre ülnek összetörni,
porrá aszalnak, szétlegyeznek,
mintha a seholban semmi volnék,
nyomokban leszek önmagam csak,
barna mezőkön barna porkép,
s a szárnyaikkal kupacba túrnak,
szelek zavarta por-valómat
így mutatják föl majd az Úrnak…