Írta: Vékás Sándor
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 336
Pörkölt
Csak egy-egy apróságról szól a világ,
csak arról, amit hallasz ezer zajon át,
amihez közel hajolsz, hogy lásd,
amiből magad mindenséget csinálsz.
Egy tárgy, egy mozdulat, egy tévedés,
sok lassú, hosszú éjszakába révedés,
a tudat, hogy ott, azzal, s akivel,
akivel ébredsz, azzal létezel.
Tárgyak s a vágyak, mind, mint nagyítók,
erősítik a hálót, amit ez a pók,
sző, s ami e világban akar tartani,
amit nem tudsz megélni, sem lemondani.
Végül persze valamerre szakad,
széttárod a karod, behúzod a hasad,
s a zuhanás talán ha kegyes lesz,
a keselyűk mint pörköltet megesznek.